Az ügynök élete

A rendszerváltás után csaknem tíz évvel, 1998. december 31.-én szűnt meg a Kádár-korszak egyik sajátságos filmkészítő műhelye, a Belügyi Filmstúdió. Itt az 1958 és 1988 közötti három évtizedben több száz propaganda-, oktató-, kis- és nagyjátékfilm készült. Ezek a filmek széles tematikus skálán igyekeztek okítani titkosrendőreinket az államrend védelmére. A témák között szerepel titkos házkutatás, célszemélyek operatív megfigyelése, lehallgató készülékek telepítése vagy ügynökök és besúgók beszervezése. Az oktatófilmek primitív, mindenki számára közérthető narrációja némiképp ellentétben áll komoly, "magasztos" céljukkal, amitől egyfelől nevetségesnek és kisszerűnek hatnak, másfelől megdöbbentik a mai szemlélőt, hogy mennyi pénzt, időt, energiát fordítottak a 60-as, 70-es években az ideológiai nevelésnek erre a csöppet sem olcsó és egyszerű formájára. Hiszen a filmek komoly költségvetéssel, neves szakemberek közreműködésével és a legkorszerűbb technikák felhasználásával készültek. A legérdekesebb részletek kiválasztásával az alkotók célja, hogy bemutassák a kádári diktatúra erőszakszervezetének működését, gondolkodásmódját és mechanizmusának legfőbb mozgatórugóit.